Donald Trump amerikai elnök kormánya hosszú egyezkedés után májusban végül aláíratta Ukrajnával a kétoldalú nyersanyag-megállapodást, amely egy amerikai bejegyzésű alap kezébe helyezi a jövőbeli ukrán nyersanyag-kitermelés felügyeletét. Bár az ukrán kormány – a megállapodás korábbi verzióihoz képest – relatíve önállóan dönthet a kitermelésről és infrastruktúra-fejlesztésről, a nyersanyag-jövedelem fele az alapot gazdagítja majd, és az Egyesült Államok a paktum értelmében preferenciális (bár nem kizárólagos) hozzáférést kap majd az ukrán termeléshez.
Ugyan egyéb bokros teendői mentén Trump számára némileg háttérbe szorult, a jelek szerint a Fehér Ház nem tett le a részben szintén nyersanyagvagyona miatt érdekes Grönland beolvasztásáról sem: Washingtonban most éppen egy szabad társulási megállapodást akarnak a szigetre erőltetni. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a szigetet nem csatolják az Egyesült Államokhoz, de a szerződés utat nyitna az amerikai hadsereg és energetikai érdekek grönlandi terjeszkedése előtt.
Az ugyanakkor továbbra sem világos, hogy ez megérné-e az Egyesült Államok számára. E tekintetben a múlt sem ad egyértelmű fogódzkodót: a területszerző törekvések és a nyersanyagvagyon közti kapcsolatot illetően az elmúlt években szögesen ellentétes elméleteket fogalmaztak meg a kérdés kutatói. Az újabb kutatási eredmények mindazonáltal komoly kérdéseket vetnek fel a nyersanyagszerzés megtérülését illetően.
- A sztenderd elképzelés szerint az olaj és más ásványkincsek megszerzése hagyományosan a nagyhatalmak háborús magatartásának egyik fő mozgatórugója. Az olaj és más nyersanyagok a modern ipar alapját adják, ebből fakadóan birtoklásuk jelentős katonai és gazdasági potenciált kölcsönöz az adott hatalomnak – hiányuk pedig jelentős sebezhetőséggel jár. Miután a nagyhatalmak célja sebezhetőségük minimalizálása, a természeti erőforrások feletti közvetlen vagy közvetett kontroll alapvető érdekük.
- A másik megközelítés szerint hiába van szó stratégiailag fontos erőforrásokról, az olajmezők és más nyersanyagforrások katonai erővel való megszerzése általában nem térül meg. A háború, a megszállás és a kitermelés anyagi és politikai költségei jellemzően meghaladják az erőforrás megszerzésével járó hasznot.
- Emellett nemrég egy harmadik elmélet is felmerült, amely a nyersanyagszerző háború ellen szól. Ezek a beavatkozások gyakran népszerűtlenek a nép és a gazdasági elit körében, miután a friss nyersanyagvagyon kiaknázása a politikai és gazdasági érdekcsoportok erejének átrendeződésével fenyeget, és ebből fakadóan nem áll az elit és a nép érdekében.
Az utóbbi két jelenség a grönlandi és ukrajnai törekvésekkel kapcsolatban is releváns. Ennek fényében a nyersanyagok feletti kontroll megszerzése, illetve fokozása hiába került ismét a nagyhatalmi politika napirendjére, az politikai és gazdasági szempontból is visszaüthet.
Sokba kerül
A Trump-kormányzat számára az olaj- és földgázéhség értelmét erősen csökkenti, hogy az energiatermelés terén az Egyesült Államok önellátó, az orosz szankciók pedig megmutatták, hogy a kőolaj és földgáz globális piacát még súlyos politikai beavatkozásokkal sem igazán reális megakasztani a 21. század kínálati viszonyai között.
Más nyersanyagok, például az elektronikában használt ritkaföldfémek és a – zöldenergia-ipar számára fontos – réz, kobalt, grafit és lítium esetében több ráció mutatkozik Trump elképzelései mögött, miután ezek bányászatában és finomításában Kína messze domináns szereplő a világon. Ugyanakkor ezen elemek valójában nem ritkák, a kínai dominancia mögött az áll, hogy a ritkaföldfémek és más érintett nyersanyagok kitermelése nem nagy biznisz: Kínában évtizedes ipartámogatási politika, a jelentős hazai ipari gyártás adta felvevőpiac, olcsó munkaerő és energia, valamint rendkívül laza környezetvédelmi és munkajogi szabályozás kellett hozzá, hogy kialakuljanak a globális dominanciát megalapozó bányászati és vegyipari kapacitások.
Amerikában sem a nyersanyagszegénység a probléma, hanem hogy nem éri meg a kitermelés és a finomítás: az Egyesült Államok első kobaltbányáját például a világpiaci árak esése miatt azelőtt bezárták, hogy megkezdte volna a termelést.
Nem világos, hogy ez miért lenne másként a Trump által kiszemelt területeken.
- A grönlandi kitermelés még a klímaváltozás hatásaival együtt is jelentős költségekkel járna, nem világos, hogy megérné-e a sarkköri körülmények között az infrastruktúra kiépítése és a termelés megszervezése.
- Ukrajnában legutóbb a szovjet időkben mérték fel a nyersanyagvagyon méretét, és az sem világos, hogy a feltételezett nyersanyaglelőhelyek rentábilisan hozzáférhetők-e. A háború pusztítása, a gyenge infrastruktúra és magas beruházási követelmények, valamint az ukrán korrupciós kockázat is csökkenti a potenciális nyereség mértékét. Piaci szereplők csak 10–15 éves távlatban látják reálisnak az ukrán kitermelés felpörgetését.
A nyersanyagéhség a homályos gazdasági haszon mellett világos politikai költségekkel jár. Grönland fenyegetése és Ukrajna zsarolása hozzájárult az Egyesült Államokkal való védelmi kötelék gyengítését és az európai stratégiai autonómia megteremtését célzó hangok megerősödéséhez. Bár a Trump-kormányban vannak, akik a transzatlanti szövetséget béklyónak tekintik, és emiatt pozitív jelenségként tekintenek a fenti folyamatra, ez egyben az amerikai politikai befolyás csökkenésével és az amerikai hadiipar legnagyobb külpiacának elvesztésével fenyeget, ami nem mérhető a grönlandi lelőhelyek potenciális hasznához.
Ezzel párhuzamosan a Trump-kormány vámháborújára – amely részben a kínai kitettségek csökkentésé célozza – Kína egyes ritkaföldfémek exportjának felfüggesztésével reagált, ami az amerikai elektronikai gyártás ellehetetlenítésével fenyegetett. Az amerikai gazdaságnak okozott egyéb károk mellett ez is szerepet játszott benne, hogy Trump májusban kénytelen volt meghátrálni, és 90 napra felfüggesztette az április során elrendelt brutális vámemelést – ezt követően Peking lazított az embargón.
Gazdasági érdekellentétek
Az anyagi és külpolitikai költségek mellett a nyersanyagszerzés további kockázataira figyelmeztet Li Szojung (Soyoung Lee), a Yale Egyetem kutatójának egy relatíve friss tanulmánya. Li a latin-amerikai területszerző konfliktusokat megvizsgálva azzal szembesült, hogy a térség államai 1830 és 2001 között kisebb valószínűséggel indítottak háborút nyersanyaglelőhellyel rendelkező területekkel szemben, mint különösebb anyagi értékkel nem bíró földekért.
Li szerint ezt az magyarázza, hogy a erőforrásokban gazdag területek megszerzése politikai komplikációkkal jár. Egyrészt az újonnan megszerzett nyersanyagvagyonból származó jövedelem eloszlása érdekellentéteket teremt az abból részesedő, illetve nem részesedő csoportok között. Utóbbiaknak természetesen alapvető érdeke az ezzel járó relatív pozícióvesztés megakadályozása.
Az Egyesült Államok nagy és diverzifikált gazdaság, ahol a nyersanyag-kitermelés gazdasági szerepe relatíve mérsékelt. Ugyanakkor a Trump-kormány olyannyira kiemelt módon kezeli a fosszilisenergia-szektort, hogy az már saját pártján belül is vitákat szül.
A Joe Biden elnöksége idején elfogadott zöldenergia-támogatási program kifizetéseinek 80 százaléka republikánus vezetésű államok beruházásaiba folyt, és az öt, fogyasztásához képest a legmagasabb megújulóenergia-termelési aránnyal bíró állam közül négy republikánus (Texas, Iowa, Oklahoma és Kansas). Ezt nem a klímavédelem iránti elkötelezettség, hanem puszta földrajzi adottságok és gazdasági megfontolások hajtják: a republikánus államokban magas a szél- és a napenergia-termelés hatékonysága, energiapiacuk pedig jellemzően erősen liberalizált. Emiatt a piaci szereplők – akár a zöldenergiát sújtó, ideológiai alapú szabályozói ellenszélben is – pusztán anyagi érdekek mentén bővítik kapacitásaikat.
A Trump-féle nyersanyagéhség egy másik belpiaci problémát is felvet. Az amerikai termelés nagy emelkedése mögött a palaolaj- és palagáz repesztéses kitermelésének felfutása áll. Ez azonban költséges dolog, a megtérülés magas piaci árat követel: az amerikai palaolaj-termelők átlagosan 61–65 dolláros hordónkénti ár felett tudják nullszaldóra kihozni a termelést, a profithoz ennél magasabb ár kell. A mértékadó amerikai nyersolaj, a West Texas Intermediate ára a közelmúltban stabilan ezen határ környékén mozgott. Miután a termelés növelése az ár csökkenésével szokott járni, a termelésnövelést célzó trumpi politika végső soron az amerikai olajipar magasabb árszintre berendezkedett részének is árt.
Egy további, érdekes vetület, hogy az olajipari vállalatok élen járnak az alternatív megoldásokba való befektetésekben is, például a hidrogén mint energiaforrás ipari felhasználását célzó beruházások tekintetében. Ebből fakadóan ironikus módon a bideni zöldpolitika egyik legnagyobb haszonélvezője ez a szektor volt – a grönlandi vagy ukrajnai lehetőségek messze nem érnek fel az amerikai adó-visszatérítés esetleges elvonásával.
Ezek az érdekek az elmúlt hetekben Washingtonban is összecsaptak: a republikánus frakció egy része a zöldtámogatások kivezetésével akar költségvetési teret vágni a személyi jövedelemadó – kampányban beígért – csökkentésének, ezt azonban a frakció más, a programból profitáló körzeteket képviselő tagjai ellenzik. A párt alig néhány fős többséggel bír a törvényhozás mindkét házában, ami nehezíti a konszenzus megteremtését.
Belpolitikai ellenállás
Li kutatása szerint egy másik fontos korlát az erőforrásszerzéssel szemben, hogy a kitermelés jövedelméből részesülő csoportok kipécézése sikeres politikai taktika a hatalom ellenfelei számára.
Az persze nyitott kérdés, hogy ez mennyiben ronthatja a Trump-kormány belföldi renoméját: Trump első és újfent második elnöksége alatt is egészen nyíltan használja saját és családja gazdagodásának eszközeként hivatalát, ezért azonban sem jogi, sem politikai következményekkel nem kellett szembenéznie. Ebből fakadóan nem valószínű, hogy néhány sarkköri vagy ukrajnai kitermelési licensz kiadása komoly belpolitikai veszélyt jelent a Republikánus Párt számára.
Ha azonban az Egyesült Államokban nem is, a célzott országokban növelheti a belpolitikai ellenkezést a trumpi stratégia, és ebből fakadóan a nyersanyagokhoz való hozzáférést is nehezítheti. Grönlandon a tavaszi választások után a parlamenti pártok gyorsan rendezték egyéb ellentéteiket, és a korábbiaknál némileg konstruktívabb hangnemet ütöttek meg a szigeten egyébként nem valami népszerű dán kormánnyal szemben – ahogy Koppenhága is a szigetnek tett anyagi és politikai ígéretekkel reagált a trumpi offenzívára.
Két fontos nyersanyagtermelő országban, a Trump által szintén számos alkalommal megfenyegetett Kanadában, valamint Ausztráliában a májusi parlamenti választásokon a Trumppal szemben keményebb hangnemet képviselő balközép kormányok maradtak hatalmon, dacára annak, hogy Trump beiktatása előtt mindkét országban magabiztosan vezettek a konzervatívok. A Trump agresszív külpolitikájának tulajdonított eredmények jelzik, hogy az erőfitogtatás még egy szuperhatalom számára sem feltétlenül kifizetődő taktika, főleg ha nyersanyagéhség csökkentése a cél.
Világ
Fenn lehet-e tartani sok pénzzel a NATO-egység látszatát?
A katonai szövetség vezetése a kiadások emelésével békítené meg Donald Trumpot, de az amerikai vezetés ideológiai alapvetéseivel is számolni kell.
A magyar autószalonokig gyűrűzik a BYD által felpörgetett kínai árháború hatása
Amíg eldől, melyik lesz a világszerte megerősödő két-három kínai autómárka, sok gyártó próbálja a külföldi piacokon is kiszórni készleteit.
Mindenki arra számít, hogy Trump úgyis félrerántja a kormány
A piacok optimisták, pedig egyelőre nem látszik, hogyan születhetne egyezség például az USA és az EU között. Közben ráadásul Kína is bekavarhat.
Fontos
Több pénzt kap külföldről a kormánymédia, mint a nem kormányközeli kiadók
A Szuverenitásvédelmi Hivatal büdzséje is többszöröse annak, mint amennyi külföldi támogatást a független média kap.
Csak két szakma előzi meg a politikusokat a fizetési listán
Az utóbbi öt évben a pilóták megelőzték a képviselőket, államtitkárokat és minisztereket. A szakorvosok előreléptek a negyedik helyre.
Tehetetlen a kormány, az árnyomás utat tör magának a gazdaságban
A kormány infláció elleni hadjárata nem hozza a várt eredményt, több szektorban is elkezdtek ritkulni az akciók, néhány bank a lakáshiteleknél szigorít.
