Az elmúlt években Orbán Viktor, szellemi holdudvara, sőt még a tőlük függetlenül működni próbáló sajtó is egyre inkább a változó globális politikai viszonyok, illetve a miniszterelnök személyes pávatánca – azaz a Kína, Oroszország és az Egyesült Államok közötti helyezkedés – és az Európai Unión belüli hatalmi törekvések mentén kezdte értelmezni Magyarország jelenét és jövőjét, beleértve a magyar gazdaság kilátásait is.

A miniszterelnök és táskahordozói nyomán az elmúlt években a konnektivitás vált a magyar gazdaságpolitika fő jelszavává, amely szerint Magyarország a „blokkosodó világban” minden égtáj felé nyitott akar maradni: míg a blokkokon belül a kis országok – mint Magyarország – a perifériára szorulnak, a blokkokon kívüli közvetítői szereppel jól lehet járni – szól a világmagyarázat.

Ezeket a folyamatokat megfelelő távolságból szemlélve akár úgy is tűnhet, hogy a nemzetközi helyzet Orbán elképzeléseinek megfelelően alakul. Az országot tízévnyi hasztalan keleti nyitás után az elmúlt években tényleg ellepték a kínai gyárak, az orosz energia az ukrán háború dacára is akadálytalanul folyik, az Egyesült Államokban baráti kormány került hatalomra. Eközben a független sajtóban vélhetően egyetlen gazdasági téma sem kapott annyi karaktert az elmúlt években, mint a kínai akkumulátorgyárak költség-haszon elemzése, illetve általában Orbán külgazdasági lavírozása.

A makrogazdasági adatokban azonban nyoma sincs ezeknek a nagy sikereknek.

• A gazdasági növekedés tekintetében Magyarország évek óta az európai uniós sereghajtók között van, a koronavírus-járvány előtti állapotokhoz, a 2019-es negyedik negyedévhez képest csak néhány, jellemzően jóval gazdagabb tagállam mutatott alacsonyabb pluszt.

• A beruházások alakulását tekintve ennél is rosszabb a helyzet, azonos idősíkon Magyarországon volt messze a legnagyobb a visszaesés az EU-ban, a kínai gyárdömping ellenére 21 százalékkal zuhant az érték – még úgy is, hogy az Európai Unióban GDP-arányosan a magyar kormány költi a legtöbbet a beruházók támogatására.

• Az ipari termelés alacsonyabb, mint 2021-ben volt, ebben a kategóriában hátulról harmadik Magyarország az EU-ban. Az exportteljesítmény pedig nagyjából az uniós átlagot hozta, azaz a pávatánc áldásos hatása itt sem mutatkozik meg.

Ezekre az adatokra az egyik sztenderd kormányzati magyarázat, hogy mindenről a német gazdaság gyengélkedése tehet, és a pávatánc pont a német kitettség csökkentését szolgálná. Ugyanakkor a magyar ipari és beruházási adatok más térségbeli, a német gazdaságtól hasonlóan erősen függő országokhoz viszonyítva is lesújtóak – a német kitettség pedig nőtt, nem csökkent a kínai beruházásokkal, amit józanabb nyilatkozataiban még Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is kénytelen elismerni.

A másik állítás, hogy a nagy autóipari beruházások még nem termelnek, a BMW, a CATL és a jövendőbeli BYD-gyár beindulása megdobja majd a növekedést. A kormánnyal szemben külső elemzők legfeljebb 2026-ban várnak érdemi növekedési hatást ezektől, és akkor is legfeljebb mérsékelten fogják megtolni az ország szekerét. 

Emögött adódik egy, a fentieknél földhöz ragadtabb magyarázat is. Egy, Magyarország jövedelmi szintjén lévő, az európai uniós felzárkózást célzó ország esetében jellemzően a geopolitikai helyezkedés és a politikai indíttatású dealek helyett ennél kevésbé látványos, de jóval fontosabb strukturális és intézményi változók szokták magyarázni a gazdasági helyzet alakulását. Ezeken a területeken viszont a kormány tevékenysége olyan súlyos károkat okoz, amelyeket a térség összes akkumulátorgyára sem lenne képes kompenzálni.

Drága harc

Azzal számos cikk és elemzés foglalkozott már, hogy Orbán konnektivitási stratégiája saját geopolitikai rendszerében sem igazán működik.

• Az általa ünnepelt Donald Trump vámháborúja erősen megtépázta az európai autóipart, ahogy a kínai ellenlépések is;
• az elektromos autók elterjedése a vártnál lassabb, a Magyarországra érkező beruházók egymás piaci részesedését nyirbálják, miközben a gyárak hozzáadott értéke alacsony, és zárt beszállítói hálózataik miatt a hazai technológiai fejlődést sem segítik.
• Mindeközben a magyar gazdaság európai függése nem csökkent, a minden égtáj felé való nyitottság vágya pedig politikailag is egyre kockázatosabb: Magyarország mégiscsak az Európai Unió és a NATO nevű blokk tagja, ebből fakadóan a blokkból való nyílt kikacsingatás erős bizalomvesztéshez vezet legfontosabb európai gazdasági és politikai partnerei részéről. 

Utóbbinak egyik legfontosabb gazdasági következménye volt az európai uniós források egy jelentős részének elvesztése. Míg a térség országai az elmúlt években két kézzel szórhatták a koronavírus-járvány utáni talpra állást finanszírozó Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) pénzét és a kohéziós forrásokat, addig Magyarország esetében a jogállamisági viták miatt erősen megcsappant az elérhető források mértéke. Ugyan az uniós források felhasználásának hatékonyságával kapcsolatban eddig is súlyos kételyek merültek fel itthon és Európa más országaiban is, az tény, hogy a források elapadása jelentős mértékben hozzájárult a beruházások brutális visszaeséséhez és ezzel a növekedés alacsony szintjéhez is.

Az EU-val való „harcnak” és dacolásnak vannak más, kevésbé látványos, de legalább ilyen fontos kockázatai is. Az elmúlt bő húsz évben a világ legkomolyabb fejlődési sikertörténetei már nem az Orbán és környezete által bálványozott Ázsiában, hanem az EU keleti és északi végein zajlottak: az európai uniós csatlakozás az új tagok gazdaságpolitikai stratégiájától, társadalmi és politikai viszonyaitól függetlenül töretlen növekedést hozott: az exportorientált Magyarország, Csehország vagy Szlovákia életszínvonala ugyanúgy erősen közeledett a gazdagabb nyugati országokhoz, mint a nagyobb belső piacára összpontosító Lengyelország vagy Románia; a digitalizált és tiszta balti államok és a korrupt Bulgária és Románia nagyságrendileg hasonló ütemben tudtak felzárkózni. 

A jelenség okára nincs egyértelmű magyarázat, de van számos potenciális elmélet. Az EU-csatlakozást követő két évtized mindenhol jelentős termelékenységnövekedést hozott, amiben szerepet játszott az uniós versenyszabályok átvétele, az integrációval járó gazdasági nyitottság, a növekvő kereskedelem és migráció, a csatlakozással járó technológiatranszferek, a képzést és a gépparkot (is) fejlesztő uniós támogatások, valamint a monetáris politikai konvergencia.

Intézmények

Utóbbi feltételezések azt is jelzik, hogy a Magyarország jövedelmi szintjén lévő országok esetében napjaink fősodorbeli közgazdaságtani elméletei szerint főként intézményi változók, azaz politikai, társadalmi és gazdasági normák, szabályok, törvények összessége magyarázza a fejlődést. Ilyen például a jogállamiság, a szerződések betarthatósága, a stabil szabályozói környezet, a kormányzati lépések kiszámíthatósága, a bürokrácia hozzáértése, az adminisztratív költségek mértéke, a korrupció szintje, valamint a hatalmi visszaélesekkel szembeni fékek és ellensúlyok ereje.

Ebből fakadóan Magyarország növekedésére és jövedelmi helyzetére sokkal fontosabb hatással van az Orbán-kormány belpolitikai és belgazdaság-politikai tevékenysége, mint bármilyen gyárbevonzás. Az ezen intézményi változókat leírni próbáló adatforrások alapján e téren tartós és erős az elszakadás az EU többi tagjától: Magyarország ma már nemcsak a fejlettebb nyugati tagállamokhoz, hanem szomszédjaihoz képest is jelentősen elmaradt az állam és a politikai rendszer működését mérő adatok terén, ami a történelmi tapasztalatok alapján gazdasági stagnáláshoz vezet.

A gazdasági fejlődés fősodorbeli kutatóinak másik alapvető megállapítása, hogy a gazdasági fejlődés és a jövedelmek emelkedése a 21. században egyre kevésbé függ az ipartól, és egyre inkább a szolgáltatási szektortól. A technológiai fejlődés – automatizáció és robotika – miatt a feldolgozóipar egyre kevesebb embert képes felszívni, a globális nagyvállalatok pedig egyre kevésbé hajlamosak kisebb, helyi beszállítókat alkalmazni. A szolgáltatások fontossága Magyarországon is világos, ahol ma már az exportban nagyobb a nemzetközi szolgáltatóközpontok (SSC-k) hozzáadott értéke, mint az autóiparé.

A szolgáltatási szektorokban hatványozottan fontosak a fenti intézményi változók, valamint a tágabb állami feladatok, mint például az oktatás színvonala, amit illetően szintén erős visszaesés tapasztalható. Ennek jelentősége a nagy nyelvi modellek elterjedésével hatványozottan nőhet majd: a szolgáltatási szektor növekvő automatizációja egyes félelmek szerint az iparhoz hasonló munkaerőpiaci következményekkel járhat, ami csökkentheti a magyarországi munkakiszervezéssel elérhető nyereséget – hacsak az ország nem képes a változó viszonyok között is versenyképes munkaerő kiállítására.

Politikai alapú gazdaságirányítás

Bár a térségben nem egyedi jelenség, de régi probléma a magyar gazdaság dualitása, avagy a hazai vállalatok gyenge versenyképessége és innovációs tevékenysége, valamint az a jelenség, hogy a magyar középvállalatok egyre nagyobb része belekényelmesedik a rendszerbe. A helyzet megváltoztatását ugyanakkor erősen gátolja a versenyt torzító, egyes ágazatok szabályozói és tulajdoni viszonyait politikai és hatalmi érdekek mentén alakító, vagy akár az – ország szolgáltatási szektorának nagyrészt otthont adó – Budapestet szintén hatalmi megfontolások mentén csőddel fenyegető kormánypolitika. A hazai innovációs kilátásokkal kapcsolatban sincs ok az optimizmusra: azzal, hogy a kormány az egyetemeket politikai irányítás alá vonja, a kutatási forrásokat nagyrészt politikailag lojális köröknek csatornázza, az európai kutatói hálózatokhoz való hozzáférést pedig feláldozza az uniós politikai konfliktusok oltárán, tovább rombolja az eleve mérsékelt színvonalú hazai kutatási teljesítményt.

Mindez rontja a befektetői bizalmat, visszafogja a beruházásokat, akadályozza a fejlettebb és innovatívabb ágazatok magyarországi megjelenését, árt a hazai és nemzetközi cégek termelékenységének, valamint erősen megnehezíti a piaci alapon működő, a külpiacokon is sikeres magyar vállalatok felemelkedését. Ezen jelenségek távlati hatása sokkal nagyobb negatív irányba, mint annak pozitív hatása, hogy a magyar kormány simulékonysága miatt a BYD vagy a Huawei is Budapesten létesített európai központi irodát. 

Ezzel párhuzamosan az akkumulátorgyártás vagy általában véve az autóipar szerepét a politika és a sajtó is hajlamos erősen túlértékelni. Miközben a kormány a BMW, a CATL és a BYD új beruházásaitól, valamint a Mercedes-Benz kecskeméti bővítésétől várja a növekedés felfuttatását, ezekben a gyárakban a jelen tervek szerint összesen nagyságrendileg 20 ezer embert fognak felvenni, és a jelenlegi munkaerőpiaci helyzet, illetve az ázsiai vállalatok menedzsmentstratégiája alapján ezek számottevő része vélhetően nem magyar állampolgár lesz. A járműipar eleve zárványként működik, alacsony magyar beszállítói részvétellel, hozzáadott érték alapján nincs a tíz legnagyobb ágazat között.

Ironikus módon ez a világmagyarázatra épülő taktika sokkal racionálisabb belpolitikai, mint külpolitikai szempontból. Más szélsőjobboldali populista pártokhoz hasonlóan a Fidesz támogatottsága is egyre inkább a vidéki, alacsonyabb végzettségű és jövedelmű rétegek felé tolódik el, ezen választói csoportok egyéni anyagi helyzetére pedig jelentősebb, gyorsabb és közvetlenebb hatást lehet gyakorolni néhány új gyár bevonzásával. Ezzel szemben az ország strukturális helyzetének javítása az ilyen helyeken legfeljebb közvetve és lassan érzékelteti hatását. Ugyanakkor a közelmúltbeli közvélemény-kutatási adatok felmérések alapján a gazdasági fundamentumok elhanyagolásának, illetve politikai indíttatású aláásásának hatásait már a rövid távú fellendülést ígérő beruházások sem tudják ellensúlyozni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz életszínvonal tíz százalékát bukjuk a populizmussalMagasabb infláció, romló politikai és gazdasági intézmények, permanens egyenlőtlenség: a téma legátfogóbb kutatása szerint drága dolog a populizmus.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan olyan korrupciós mutató, amelyben Magyarország már behozta UkrajnátUkrajna valóban Európa egyik legkorruptabb országa, de a politikai korrupció és a közpénzek magáncélra való felhasználása terén Magyarország hasonló szintre csúszott.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkExporthatalom vagy német gyártósor Magyarország?Újabb kutatások a korábbinál részletesebb képet adnak arról, hogy a hazai ipar mennyiben függ Németországtól, és milyen teljesítmény áll az erősnek tűnő exportadatok mögött.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán és nyugati elvbarátjai sem jártak jól eddig TrumppalKözös ideológiát éltetve üdvözölték a megválasztását, de az amerikai elnök eddig a brit Munkáspártttal és a szíriai dzsihádistákkal is jobban bánik, mint elvbarátaival.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAutóipari cégek állnak le Kína keménykedése miatt, ami a magyar járműgyártásnak is betehetEgyes európai autóipari beszállítók már nem is tudnak termelni a ritkaföldfémhiány miatt, egy német járműipari szervezet is megkongatta a vészharangot.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Közélet akkumulátorgyártás gazdasági fejlődés gazdaságpolitika intézményrendszer Orbán Viktor Olvasson tovább a kategóriában