(A szerző közgazdász, a GKI Gazdaságkutató korábbi vezérigazgató-helyettese.)

Mosolygással kevert meghökkenés fogadta sokak körében a miniszterelnök május másodiki, szokásos rádióinterjújának állítását, miszerint őt nem igazán az érdekli, hogy mi volt az első negyedévi gazdasági visszaesés oka, hanem az, hogy hogyan leszünk mégis sikeresek.

Egyrészt meglepően nyílt voluntarizmusnak tűnt az okok ismerete nélkül keresni a megoldást. Másrészt a miniszterelnök az interjúban nagyon is beszélt az általa látott okokról, így mindenekelőtt Ukrajna EU általi támogatásáról, az EU és Németország emiatti rossz helyzetéről. Szerinte a háború miatt Magyarország 20 milliárd eurót vesztett három év alatt. Hogy ez a hihetetlenül nagy összeg – a GDP mintegy 10 százaléka – hogy jött ki, azt nem részletezte, és nem segített az a kormányszóvivői tájékoztatón elhangzott közlés sem, miszerint ez elsősorban az energiaköltségek emelkedéséből adódott.

A bajok mégiscsak megnevezett okát tehát a miniszterelnök szokás szerint csak külső tényezőkben látta, ezek közül is az EU-ellenes magyar sérelmi politikába illeszkedőket kiemelve. A külső okok között érdekes módon nem szerepelt az autóipar válsága; nyilván mert ez a magyar iparpolitika szélsőségesen akkumulátorgyártásra koncentráló stratégiai hibájára is ráirányíthatná figyelmet. Nem szerepelt az Egyesült Államok kiszámíthatatlan politikája (ezen belül a vámháború kirobbantása) által okozott általános üzleti bizonytalanság sem, hiszen ez utóbbi az egyik fő szövetséges, Trump kritikáját jelentette volna.

Miközben a miniszterelnök az EU „háborús” Ukrajna politikájával Trump békepolitikáját állította szembe, nem beszélt arról, hogy ez utóbbi az Ukrajnával kötött nyersanyag-megállapodás óta a jelek szerint változóban van. Például újraindulni látszanak az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások. Nem utolsósorban nem volt magyarázat arra sem, hogy ha a magyar visszaesést csak külső körülmények okozták, akkor miért a magyar az egyik messze legrosszabb adat az EU-ban.

Tény, hogy a magyar gazdaság erősen függ a gyengélkedő német gazdaságtól. De mivel magyarázható, hogy ezt a már másfél évtizede megkezdett és büszkén hirdetett keleti nyitás sem tudja ellensúlyozni?
Mégis, a miniszterelnök őszinte volt abban az értelemben, hogy őt igazán nem a gondok valódi oka, hanem a magyarázatként előadható, mindenkori politikája helyességét igazoló politikai haszonszerzés érdekli.

Nem a realitások, hanem a propaganda szintjén, egy virtuális valóságban mozog.

Ezen a szinten fel sem tehető az a kérdés, hogy a GDP szintje 2025. első negyedévében – élesen ellentmondva a sikerpropagandának – miért nem érte el a három évvel korábbi szintet sem. A propaganda szintjén csak azt mondhatja – miként azt interjújában meg is tette – hogy „nemcsak 2025-ben, hanem 2026-ban sem kell föladni egyetlen célunkat sem”.

A kényszer azonban nagy úr, hiszen valójában eddig is folyamatos és jelentős volt a 2025. és 2026. évi célok eróziója, így a várt növekedési ütem csökkentése, az államháztartási hiány emelése. Az egy évvel ezelőtt elfogadott konvergenciaprogram 2025-re 4,1 százalékos növekedéssel számolt. Ez a decemberben elfogadott 2025. évi költségvetésben 3,4 százalékra (vagyis 0,7 százalékponttal), majd májusban 2,5 százalékra (újabb 0,9 százalékponttal) csökkent. A 2025-re várt növekedés egy év alatt összesen 1,6 százalékpontos csökkenése azonban érdekes módon nem érintette a 2026. évi prognózist, az az egy évvel korábbival megegyező módon most májusban – a 2026. évi költségvetési törvényjavaslatban – is 4,1 százalék.

A prognosztizált GDP-arányos államháztartási hiány 2025-re vonatkozóan egy év alatt 3,7 százalékról (ez szerepel a 2025. évi törvényben is) májusra 4 százaléka emelkedett, 2026-ra vonatkozóan pedig 2,9 százalékról 3,7 százalékra nőtt. (Ez utóbbi szerepel a 2026. évi törvényjavaslatban is.)

A költségvetés országgyűlési elfogadásához 2011 óta a Költségvetési Tanács (KT) hozzájárulása szükséges. Ez elvileg rendkívül szigorú – sőt túl szigorú, az országgyűlés szuverenitását korlátozó – szabály, azonban a lojalitás alapú magyar gazdasági rendszerben valójában kiüresedett jogkör. (Legalábbis addig, amíg a KT tagjait – az MNB, az Állami Számvevőszék és a KT elnökét – korábban kinevező politikai erő van hatalmon).

A KT eddig soha nem is tagadta meg hozzájárulását, noha esetenként a közgazdászok széles köre tartotta teljesen irreálisnak a költségvetési törvényjavaslatot. Többnyire szükségtelennek tartotta a KT a kormányzat évközi, a költségvetési egyensúlyt rontó döntései kapcsán történő megszólalást is. Bátorsága csak az udvarias kritikáig, a kockázatok említéséig terjedt. Például a 2026. évi költségvetési javaslat kapcsán a KT 28 oldalas véleményében 27-szer szerepel a kockázat szó valamilyen szinonimája.

Sőt, bár a KT szerint a 2026. évi hiánycél megvalósulását „érdemi” kockázatok övezik, mégsem voltak olyan „alapvető” ellenvetései, amelyek indokolták volna az egyet nem értés jeIzését. Azt ki-ki döntse el maga, hogy abból a tényből, hogy az elmúlt években a költségvetés tényleges pénzforgalmi hiánya köszönőviszonyban sem volt az előirányzottal (2021-ben bő háromszorosa, 2022-ben másfélszerese, 2023-ban közel duplája volt annak, míg tavaly mintegy kétharmados volt a deficit többlete) a KT kockázatokat előre látó szakmai munkája vagy inkább túlzott politikai lojalitása következik-e. A nemzetgazdasági miniszter szerint egyik sem, ő úgy gondolja, hogy a KT természeténél fogva pesszimista.

A KT udvarias stílusára jellemző, hogy nyíltan ezúttal sem bírálja a jövő évi költségvetés – újabbkori magyar szokásoknak megfelelő, de széles körben régóta irracionálisnak minősített – tavaszi elfogadását. Csupán megelégszik annak rögzítésével, hogy tavaly „üdvözölték” az idei költségvetés őszi elkészítését, mellyel javult a makrogazdasági folyamatok előreláthatósága, a költségvetés gazdasági iránytű szerepe.
Ugyanakkor el kell ismerni, hogy mivel – mint fentebb láttuk –, most májusban a decemberben elfogadott számokon is rontani kellett, az őszi költségvetés készítés sem csodaszer. Főleg, ha politikai megrendelés akadályozza a szakmai munkát.

A jelenleg érvényesnek mondott számokat egyébként a miniszterelnök is optimistának minősítette, bár azokat talán helyesebb lenne túl optimistának minősíteni. A jelenlegi 2,5 százalékos idei növekedési prognózissal szemben az elemzői konszenzus – már az első negyedévi 0,4 százalékos visszaesés ismerete előtt – lényegesen alacsonyabb, 1,8 százalék volt. A második negyedévben, figyelembe véve, hogy áprilisban az EU gazdasági hangulatindexe kissé romlott, a GKI konjunktúraindexe csak minimálisan javult, miközben bennmaradt az elmúlt három évet jellemző, erős pesszimizmust jelző keskeny sávban, továbbá a Magyarországon levő német vállalatok hangulatindexe a negatív tartományban volt, összességében csak szerény pozitív változás várható.

Az éves kilátásokat tovább rontják a vámháború egyelőre kiszámíthatatlan következményei, továbbá egyes beruházások már bejelentett halasztása, illetve lassítása, melyek hatását inkább csak fékezhetik az egyébként is kétséges hatékonyságú állami támogatások. A mezőgazdaságnak nagy károkat okoznak az állategészségügyi problémák. Mindez nem valószínűsít 1,5 százalékosnál gyorsabb gazdasági növekedést.

A tervezés így ismét késében van a valósághoz képest.

Az államháztartás (a központi alrendszer) pénzforgalmi hiánya 2025 április végére elérte az éves előirányzat 71 százalékát, az időarányos egyharmad lenne. Az idei magas arány kedvezőbb a tavalyinál, amely az első négy hónapban kissé még az egész évre tervezettet is meghaladta, és kiigazító lépéseket kényszerített ki. De kedvezőtlenebb a tavalyelőtti, ugyancsak magas, közel 60 százaléknál.
Bár a költségvetés alakulása soha nem időarányos (például a 13. havi nyugdíj kifizetése miatt), a tapasztalatok alapján ilyen évkezdet után még kiigazító lépésekkel sem szokott sikerülni a költségvetési törvény betartása. Ami pedig a 2026. évi költségvetést illeti, a nemzetgazdasági miniszter már a most májusi beterjesztésekor is elismerte, hogy ahhoz ősszel „hozzá lehet nyúlni”.

A kormány a 2025. évi „békeköltségvetés” után a 2026. évit „háborúellenesnek” nevezi, azzal az indokolással, hogy nem fog Ukrajnába menni költségvetési pénz. Ez propagandisztikus, nem pedig gazdasági megközelítés, egyúttal beismerése annak is, hogy megalapozatlan volt Trump választási győzelmétől automatikusan békét várni. Ráadásul Magyarország – egyébként helyesen – kezdeményezte az Európai Bizottságnál a „nemzeti menekülési záradék” aktiválását, ami lehetővé teszi, hogy a védelmi kiadásokból legfeljebb a GDP 1,5 százalékának megfelelő összeget ne kelljen beleszámítani a költségvetési hiányba. A háborúellenes költségvetés céljait tehát többek között éppen a katonai kiadások növelésével igyekszik stabilizálni a kormány. A döntés indokolt, de említést érdemel, hogy a magyar kormány korábban ellenezte a védelmi kiadások közös EU hitelfelvétellel való finanszírozását, noha az olcsóbb lett volna, mint a nemzeti finanszírozás.

Nem kétséges, hogy a választás előtti időszakban a kormány a tervezettnél kisebb növekedést látva akár a költségvetés további rontását, a külföldi eladósodást is vállalva igyekszik majd ismét felpörgetni a belső keresletet, a külső keresletre ugyanis nincs ráhatása.

Az MNB láthatóan és indokoltan ellenáll az alapkamat csökkentésére irányuló kormányzati nyomásnak, mivel az a magas infláció és a magyar gazdaságpolitika kedvezőtlen megítélése miatt a forint gyengülésével, és ezzel további inflációval járna. Az elképzelhető, hogy a jegybank újra valamiféle olcsó növekedési hitellel igyekszik élénkíteni a gazdaságot, mivel ennek inflációs, a jegybanki és a külső egyensúlyt rontó hatásai – a költségvetési kiadásokhoz hasonlóan – nem azonnal jelentkeznének.
Az „igazság pillanata” azonban legfeljebb a választások utánra halasztható. A gazdasági kiigazítás kényszere pedig nemcsak elértéktelenítheti az osztogatás eredményeit, de perspektívát sem tud ígérni egy elszigetelődött, súlyos egyensúlyi problémákkal küzdő országnak.

Az elmúlt évek története ezt illusztrálja.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet elemzés gdp hiány infláció makrogazdaság Olvasson tovább a kategóriában